Minden billentyű a billentyűzeten: teljes lista

Bevezetés a billentyűzet világába

A billentyűzet az egyik legfontosabb bemeneti eszköz, amely nélkül a számítógépes munkavégzés szinte elképzelhetetlen lenne. Legyen szó szövegírásról, adatbevitelről, játékról vagy parancsikonok használatáról, a billentyűk minden egyes lenyomása egy adott funkciót indít el. Sokan nap mint nap használják ezt az eszközt, de kevesen ismerik az összes billentyűt és azok pontos szerepét. Ez a cikk részletesen bemutatja a billentyűzet összes billentyűjét, csoportosítva azok funkciói szerint, és kitér a szabványos billentyűszámokra, valamint a gyakori kombinációkra is.

A billentyűzet elsődleges feladata a szövegbevitel és a számítógép vezérlése. A modern billentyűzetek elrendezése nagyrészt a QWERTY szabványra épül, amelyet a 19. század végén fejlesztettek ki. A billentyűk fizikai kialakítása – méretük, alakjuk és távolságuk – általában egységes, függetlenül a nyelvtől vagy az ábécétől. A legtöbb billentyűzet 80 és 110 közötti billentyűt tartalmaz, és a pontos szám függ a gyártótól, a felhasználási területtől és a kiegészítő funkcióktól.

A billentyűk csoportosítása funkció szerint

A billentyűket hat fő csoportba sorolhatjuk aszerint, hogy milyen típusú műveleteket végeznek. Ezek a csoportok lefedik a mindennapi használat során előforduló összes billentyűt. Az alábbi lista bemutatja ezeket a kategóriákat:

• Alfanumerikus vagy gépelő billentyűk: a betűk, számok és írásjelek, amelyek a szövegbevitel alapját képezik.
• Módosító billentyűk: olyan billentyűk, amelyek megváltoztatják más billentyűk funkcióját, például a Shift, a Ctrl, az Alt, valamint Mac rendszerekben az Option és a Command.
• Navigációs billentyűk: a kurzor mozgatására szolgálnak, ide tartoznak a nyílbillentyűk, a Home, az End, a Page Up és a Page Down.
• Funkcióbillentyűk: az F1-től F12-ig terjedő billentyűk, amelyek alkalmazásonként eltérő parancsokat hajtanak végre.
• Rendszerbillentyűk: speciális műveleteket indítanak, mint például az Esc, a Break, a Windows billentyűk vagy a menübillentyű.
• Numerikus billentyűzet: a jobb oldalon található különálló számblokk, amely tartalmazza a számjegyeket, a négy alapművelet jelét, a Num Lock billentyűt és egy Enter gombot.

Ezek a csoportok a legtöbb asztali és laptop billentyűzeten megtalálhatók, bár egyes kompakt kivitelek (például 60%-os billentyűzetek) bizonyos billentyűket elhagynak, hogy kisebb helyet foglaljanak. Részletesebben is érdemes megvizsgálni az egyes kategóriákat, hogy teljes képet kapjunk minden egyes billentyű szerepéről.

Alfanumerikus billentyűk

Az alfanumerikus billentyűk képezik a billentyűzet legnagyobb csoportját. Ide tartozik a 26 betű (A-tól Z-ig), a 10 számjegy (0-tól 9-ig), valamint az írásjelek és szimbólumok, mint például a vessző, pont, pontosvessző, kettőspont, kérdőjel, felkiáltójel, zárójelek és a kötőjel. A legtöbb billentyűzeten ezek a billentyűk a QWERTY elrendezést követik, amelyet világszerte széles körben alkalmaznak. A betűk lenyomásával a megfelelő karakter jelenik meg a képernyőn, míg a Shift billentyűvel együtt lenyomva nagybetűt vagy a billentyű tetején látható szimbólumot kapjuk.

A számbillentyűk a billentyűzet felső sorában helyezkednek el, a betűk felett. Ezek a billentyűk önmagukban a számjegyet, Shift-tel kombinálva pedig a rajtuk lévő szimbólumot (például a 2-es billentyűn a @ jelet) adják. Az írásjeleket tartalmazó billentyűk többnyire a betűk jobb szélén, valamint a számbillentyűk mellett találhatók. Az alfanumerikus billentyűk pontos elrendezése országonként és nyelvterületenként eltérhet, de a QWERTY szabvány a leggyakoribb. Forrás: HowStuffWorks – Keyboard Basics.

Módosító billentyűk

A módosító billentyűk önmagukban nem hajtanak végre parancsot, hanem más billentyűk funkcióját változtatják meg. A legfontosabbak a Shift, a Ctrl (Control), az Alt (Alternate), valamint Apple számítógépeken az Option és a Command. A Shift billentyű a nagybetűk írására és a szimbólumok elérésére szolgál. A Ctrl billentyűt gyakran használják billentyűparancsokban, például Ctrl+C a másoláshoz, Ctrl+V a beillesztéshez. Az Alt billentyű a menürendszerek elérésében segít, illetve kombinációkban (például Alt+Tab) alkalmazható.

A Windows operációs rendszerű számítógépeken megtalálható a Windows billentyű (amely a Start menüt nyitja meg) és a menübillentyű (amely a jobb egérgomb funkcióját helyettesíti). Mac gépeken a Command billentyű tölt be hasonló szerepet. A módosító billentyűk használata jelentősen megnöveli a billentyűzet lehetőségeit, hiszen egyetlen billentyű lenyomása helyett kombinációkkal sokkal gyorsabban lehet parancsokat végrehajtani. Erről részletesen a Wikipedia – Computer Keyboard oldalán olvashat.

Navigációs billentyűk

A navigációs billentyűk segítségével a kurzort mozgathatjuk a dokumentumban vagy a felületen anélkül, hogy az egeret használnánk. A négy nyílbillentyű (fel, le, balra, jobbra) a kurzort egy karakterrel vagy sorral mozgatja a megfelelő irányba. A Home billentyű a sor elejére, az End a sor végére viszi a kurzort. A Page Up és Page Down billentyűk egy képernyőnyit lapoznak felfelé vagy lefelé. Ezek a billentyűk különösen hasznosak szövegszerkesztéskor, webböngészéskor vagy hosszú listák görgetésekor.

A navigációs billentyűk közé szokás sorolni továbbá a Delete (vagy Del) és az Insert (vagy Ins) billentyűket is. A Delete törli a kurzor utáni karaktert, az Insert pedig átkapcsolja a szövegbeszúrás módját (beszúrás és felülírás között). Bár ezek nem közvetlenül a kurzor mozgatására szolgálnak, a szerkesztési folyamat szerves részét képezik. A laptopokon és kompakt billentyűzeteken a navigációs billentyűk gyakran más billentyűkkel vannak kombinálva, és funkcióbillentyű (Fn) segítségével érhetők el.

Funkcióbillentyűk

A funkcióbillentyűk az F1-től F12-ig terjedő sorozatot alkotják, és a billentyűzet tetején helyezkednek el. Minden egyes billentyűhöz alapértelmezett művelet tartozik, de ezek alkalmazásonként változhatnak. Például az F1 legtöbb programban a súgóablakot nyitja meg, az F5 a frissítést (webböngészőkben), az F11 a teljes képernyős módot kapcsolja be. Egyes billentyűzeteken további funkcióbillentyűk is lehetnek, például F13–F24, bár ezek ritkák.

A modern billentyűzeteken a funkcióbillentyűk gyakran multimédiás vagy rendszerműveletekkel is párosulnak. Például az Fn (Function) billentyű lenyomásával a funkcióbillentyűk másodlagos funkciói aktiválhatók, mint a hangerőszabályzás, a képernyő fényerejének állítása vagy a vezeték nélküli kapcsolat be- és kikapcsolása. A funkcióbillentyűk rugalmassága miatt ezek a billentyűk a gyorsbillentyűk kedvelt alapjai, és a felhasználók gyakran testre szabhatók a gyártó által biztosított szoftverrel.

Rendszerbillentyűk

A rendszerbillentyűk olyan speciális billentyűk, amelyek az operációs rendszer vagy a számítógép bizonyos alapvető funkcióit vezérlik. Az Escape (Esc) billentyű a legtöbb alkalmazásban a megszakítást, a kilépést vagy a visszalépést szolgálja. A Print Screen (PrtSc) billentyű a képernyőt másolja a vágólapra, míg a Scroll Lock és a Pause/Break billentyűk manapság már ritkábban használatosak, de régebbi programokban fontos szerepet játszottak.

A Windows billentyű (általában a Windows logóval jelölve) egyedül a Start menüt nyitja, más billentyűkkel kombinálva pedig gyorsparancsokat ad, mint a Windows+D (asztal megjelenítése) vagy a Windows+E (Fájlkezelő megnyitása). A menübillentyű (gyakran egy dokumentum ikonnal és egy nyíllal jelölve) a jobb egérgomb funkcióját helyettesíti, azaz a helyi menüt jeleníti meg. Laptopokon gyakran található egy Fn billentyű is, amely a funkcióbillentyűk másodlagos funkcióit aktiválja. Ezen kívül egyes billentyűzeteken alvó, kikapcsoló vagy számítógép felébresztő billentyűk is előfordulnak.

Numerikus billentyűzet

A numerikus billentyűzet (vagy számbillentyűzet) a billentyűzet jobb oldalán található, és elsősorban számok gyors bevitelére szolgál. Tartalmazza a 0–9 számjegyeket, a négy alapművelet jelét (+, -, *, /), egy Enter gombot, valamint a Num Lock, a Home, az End, a Page Up, a Page Down, az Insert és a Delete billentyűket is, amelyek a navigációs funkciókat duplikálják. A Num Lock billentyű kapcsolja át a numerikus billentyűzet üzemmódját: ha be van kapcsolva, a számokat írja be, ha ki van kapcsolva, akkor a navigációs billentyűkként működik.

Ez a blokk különösen hasznos a könyvelők, mérnökök és adatrögzítők számára, akik sokat dolgoznak számokkal. A numerikus billentyűzettel gyorsabban lehet adatot bevinni, mint a felső számsor használatával. Sok kompakt billentyűzeten (például laptopokon vagy 60%-os modelleken) a numerikus billentyűzet kimarad, hogy kisebb helyet foglaljon, ilyenkor a számok beviteléhez a felső sor vagy külső számblokk szükséges.

Billentyűszám szabványok

A billentyűk száma nem egységes a különböző gyártók és modellek között, de bizonyos szabványok kialakultak. A legelterjedtebb PC billentyűzet a 104 billentyűs kivitel, amely az Egyesült Államokban a de facto szabvány. A Windows 95 megjelenésével a 105 billentyűs billentyűzet vált általánossá, mivel két további Windows billentyűt és egy menübillentyűt adtak a kialakításhoz. Manapság a 108–110 billentyűt tartalmazó billentyűzetek is gyakoriak, amelyek további multimédiás vagy funkcióbillentyűkkel rendelkeznek. Az alábbi táblázat összefoglalja a legfontosabb szabványokat:

Fontos megjegyezni, hogy a laptop billentyűzetek gyakran kevesebb billentyűt tartalmaznak a kompakt méret miatt, de a legtöbb funkció elérhető az Fn kombinációkkal. A játékosoknak szánt mechanikus billentyűzetek szintén eltérhetnek a szabványtól; például egy 60%-os billentyűzeten mindössze 61 billentyű található, míg egy full-size modellen 104–108 billentyű.

Shift és egyéb kombinációk

A Shift billentyű az egyik legfontosabb módosító billentyű, mivel lehetővé teszi a nagybetűk írását és a billentyűk felső szimbólumainak elérését. Ha a Shift billentyűt egy betűvel együtt nyomjuk le, akkor a nagybetűs változat jelenik